hetek teltek el így, a gyűrött ágyon koszos pizsamában hanyatt fekve, hangtalanul bőgve, nyelve a sós könnyekkel kevert taknyot. annika szívében keserű középpont volt a férfi, minden éber pillanatának és rémálmainak is kitöltője. gyakran ébredt üvöltve, mert álmában egy éles késsel ütött sebeket rajta a férfi. ugyan eltolhatta volna magától, hogy ne sérüljön meg, mégsem tette, inkább segített neki mélyebbre döfni a kést. közben végig egymás szemébe néztek. a fájdalom, amit álmában érzett kibírhatatlan volt, de ébren is szenvedett.
mégsem ment utána, nem kereste, még a közös barátokat is elkerülte, nehogy szóba kerüljön. nem akarta tudni, mi van vele, nem akarta látni a szánakozó szemlesütést és nem akarta hallani, hogy felejtse el végre, meg kezdjen új életet. hogy is kezdhetne új életet, mikor semmilyen élet nem volt nélküle?
szerencsére nem volt már egyedül. nem csak a mellé rendelt láthatatlanok fogták a kezét, de pár barátnője is kitartott mellette. megszervezték egymás között és úgy látogatták, mint valami beteget, moziba vitték meg vásárolni és igyekeztek nem egyedül hagyni. karina, az egyik legrégebbi barátnője még oda is költözött hozzá abban az első két hétben, amikor, ha nincsen senki mellette, talán lefekszik egy éjjel és többet fel se kel, mert belehal a bánatba. az alkalmi lakótárs vacsorát főzött neki, kimosta a ruháit és betakarta, ha az ágyon összegömbölyödve elaludt, majd odabújt mellé. a férfiról nem igen beszéltek, mindketten kerülték a témát.
karina talán így vezekelt, az is lehet, hogy ígéret kötötte. mindenek előtt a bűntudat hajtotta, amiért egy átmulatott éjszaka után pont itt, a vidéki szüleit látogató annika ágyán feküdt le a legjobb barátnője pasijával.
- mindketten részegek voltunk és az egész nem tartott pár percnél tovább. még csak nem is volt jó nekem. - így mentegette magát, valahányszor eszébe jutott az eset és a lelkében szánta is annikát, amiért annyira őszinte, tisztaszívű és annyira gyermekien naiv volt.
- az ő hibája, tudnia kellett, mennyire tetszik és mégis megkért, menjek el a pasijával arra a koncertre, mert ő nem tudott ott lenni vele.
akárhogy próbálta a történteket elfelejteni, vagy jóvátenni, a magát álomba bőgő lány mellett félig éberen fekve gyakran érzett forróságot a szíve táján, egy simogató kezet a kezén és hallott egy hangot, egy fájdalmasan édes hangot. a hang azt suttogta, el kell mondania mindent, annika meg tud neki bocsátani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
-DouBLeR- 2011.07.08. 14:29:25