lassan szappanozza magát. a víz égeti a bőrét, és a lefolyóban a buborékos vízzel együtt eltűnik a bizonyíték, hogy tegnap éjjel ott volt és az illatát rajta hagyta.
vasárnap délután 6 óra és ki se mozdult otthonról. pizsamában ült a lakásban, úszkált az érzésben, hogy újra vele aludt.
néha a hideg lába hozzáért, ő felvisított, a lány meg csak röhögte.
a pasi aludt délig. ő közben írt. aztán délután egy körül kilépett az ajtaján és magával vitte a magánytalanságot az illatával együtt.
szeret vele aludni. igen, így, aludni, mert újra nem történt semmi.
- semmi? ez azért túlzás, nem gondolod?- háborodott fel magában.
- semmi? ez azért túlzás, nem gondolod?- háborodott fel magában.
de, igaz: az éjszaka mélyén, két alak egy ágyon, egymást szorosan ölelve, egy takaró alatt elsuttogott egymásnak néhány olyan titkot, amiket nem hallhat más. és amiket valakinek mégiscsak hallani kell.
- annyi marad, ami a parfümjéből a bőrömön megragadt.- gondolta.
és már annyi sem.
és már annyi sem.
- gyorsan, vissza az ágyba, hátha a takarón még érezni az illatát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.