- segítsek összetakarítani? – kérdezte a magas, vékony, barna hajú fiú, miközben alsónadrágját magára húzva szétnézett az átszeretkezett éjszaka reggelre szánalmasra kivilágított nyomain. óvszeres csomagolók, ruhák és üres vörösboros üvegek mindenfelé az apró hálószobában.
- menj már, el fogsz késni! – mondta a lány és közben arra gondolt, el kell kezdeni neki is készülni, negyed óra múlva a munkahelyén kellene lennie.
megadóan engedte ki legújabb ismeretségét az ajtón, néhány csók, nem olyan forró, mint pár órával előtte, de még jóleső.
- hívjuk egymást később.
megadóan engedte ki legújabb ismeretségét az ajtón, néhány csók, nem olyan forró, mint pár órával előtte, de még jóleső.
- hívjuk egymást később.
a kialvatlanságtól és az érzéseitől meggyötörten, de már az előtte álló napra koncentrálva egy óra alatt elkészült, munkába indult. a metrón a sarokba ülve végig maga elé bámult. a lelke fürdött az intimitásban, érezni, hinni akarta, hogy valami csoda történt éjjel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.